Eredetileg csak a pendrive-jogdíj ügyről akartam véleményt alkotni, de nem mehetek el szó nélkül az Artisjus - általam ismert - első igazán nagy genyósága mellett sem. Így egy kicsit hosszú lett ez az írás, de legalább van mit belinkelni amikor válaszolni kellene a kínzó kérdésre: "mi az, hogy elvből nem veszel legálisan zenét?"

Mert a dolog részemről valóban így áll: ha 100 Forint lenne egy zenei album, akkor is letölteném torrentről. És nem azért mert sóher vagyok, hanem mert az Artisjus 5 forintot sem érdemel a bűnözé (hehe, freudi elszólás) működéséért. Mert az Artisjus nem véd, hanem rombol, és nem a torrent az ami megöli a zenét, hanem a jogvédelemnek nevezett adóbehajtás.

Nos, talán egy kicsit nyers a cím megfogalmazása, de van a bennem rejlő gyűlöletnek egy olyan szintje, amikor már ez a legenyhébb fokozat, és szívem szerint az illetőt ősi mesterséget űző női nemű felmenőjének temetkezési szertartáson történő anális kielégítésére szólítanám fel miközben egy tüskés hátú kisemlőst hoz világra végbélnyílásán keresztül.

Nem ez a mostani pendrive-ügy az első különösen bicskanyitogató húzása az Artisjusnak. Nálam majdnem pontosan 10 évvel ezelőtt sikerült elérniük, hogy megfogadjam: életem hátralevő részében SOHA nem fogok jogtisztán zenét vásárolni, és ha 100 Forint lenne egy zenei album, az írható CD pedig matrica nélkül 200, akkor is letölteném. Koncertre ugyan szívesen elmegyek - nem átallok Nyíregyházáig utazni egy Alvin és a Mókusokért, ha arról van szó - így ottani belépőmmel és fogyasztásommal szívesen támogatom a fellépő zenekart, az élő zene élményét úgysem lehet letölteni torrentről. De zenemű digitális másolatáért se iTunes-on keresztül, se fizikai adathordozón nem adok pénzt ameddig Artisjus létezik, és az eladási ár nem a zenész bevétele + előállítás költsége képlet alapján van számolva.

Ez a mérhetetlen gyűlölet az ún. jogvédelem iránt 1999-ben kezdődött. Talán még páran emlékeztek az otthoni számítógépes zenélés hőskorára a '90-es évek második feléről: Fasttracker, Impulse Tracker és a többiek. Akinek mond valamit ez a két zeneszerkesztő program, bizonyára kellemes nosztalgiával gondol vissza arra az időszakra: tombol a Scooter és a rave-hardcore láz, és folynak a vérremenő virtuális harcok, hogy a két ismertebb tracker közül melyik is a nagyobb istenkirálycsászárság - körülbelül úgy, ahogy ma is megy a különféle blogokon és fórumokon PC vs Mac, vagy Linux vs Windows fronton. Véleményem szerint mindkettő egyformán forradalmi volt a maga idejében, de én a Fasttracker 2 pártján álltam - valahogy jobban kézreállt a felülete. Egyszer majd talán teszek fel sajátkészítésű zenét '98-ból, így 10 év távlatából annyira nem vagyok már rájuk büszke, de akkoriban egy új korszak kezdetét jelentette számomra az alkotás lehetősége - ez egy igen hosszú történet lenne, és messzire elkalandoznék ha elkezdeném részletesen ecsetelni. Legyen annyi elég, hogy mindenféle értelemben ez az év jelentette azt a kezdőlökést, amely még ma is meghatározza a különféle tevékenységeimet, és ha ez kimarad, talán nem ott tartok ma, ahol. Erről majd talán egyszer egy önálló blogbejegyzésben, most térjünk vissza ahhoz, hogy miért kurva annyát az Artisjusnak :)

Természetesen ezekben az években az internet még ritka madár volt, főleg kishazánkban, így az otthon készített zenéket leginkább számítógépes magazinok CD-mellékletein osztottuk meg - az egyik legismertebb és akkoriban az egyik legmenőbb ilyen újság a '99-ben megszűnt PC-X magazin volt, amely hónapról hónapra közreadta az olvasók által beküldött, színvonalasabb zenéket, játékokat, 3D grafikákat, meg amit csak beküldtek. Az alkotók a zenék mellett elhelyezett info-szövegfájlokban üzengethettek egymásnak, értékelhették vagy kritikával illethették az adott alkotó előző havi beküldött dalát - tiszta webkettes creative commons örömködés, mindez 1997-ben, floppy lemezen postai küldeményként beküldött zenékkel, izgulva hogy az újság "tRF" nevű szerkesztőjétől a beküldött zenénk értékeléseként ne a sajnos, olvashatatlan volt a lemez vagy CRC hibás a RAR szöveget kapjuk :) Volt egy feelingje a dolognak, akkoriban még nagyon nagy szám volt egy ilyen kis virtuális alkotói közösséghez tartozni - nem ment olyan könnyen mint manapság, hogy pár kattintással, néhány perc alatt feltöltök egy videót a Youtube-ra és az több, mint egymillió emberhez eljut ahol aztán bárki kommentelheti a feltöltött művet. És természetesen ez az egész arra sem volt utolsó, hogy az ember megtanulja a tracker programok használatát: net híján mások beküldött zenéinek elemezgetéséből - mivel nem MP3, hanem a szerkeszthető forrásformátumben kerültek a CD-re - sokmindenre rá lehetett jönni, magam is így tanultam meg a zeneszerkesztés alapjait.

Annyira jó dolog volt mindez, hogy a szArtisjusnak muszáj volt beleköpnie ennek a kis közösségnek a levesébe, mondván milyen dolog az, hogy mindenféle illegális zenék terjesztése történik és az Artisjus tulajdonosai nem tudnak elmenni ebből a - pusztán a zene szeretetéből - otthon zenélgető tizenéves srácok munkájából Hawaii-ra. Bennünk, akik beküldtünk zenéket, fel sem merült hogy pénzt kérjünk az alkotásainkért cserébe, mint ahogy más hobbink - legyen az bélyeggyűjtés, vagy motorozás - űzése által sem akarunk meggazdagodni. De mivel az Artisjus nem egy érző-gondolkodó emberek által alapított valami, ő szeretne ebből pénzt, nem is keveset.

Kitalálták hát, hogy olyan nincs, hogy egy zeneszerző lemond a szerzői jogáról. A zeneművet a szerzői jog védi abban a pillanatban, hogy az létrejött, mindegy, hogy DJ Pistike ezt akarja-e egyáltalán. És most figyeljetek: ha DJ Pistike beküldi a saját szerzeményét a PC-X Magazinnak, és ezt a dalt az újság leközli, a lapkiadó minden egyes dal után 80 Ft jogdíjat köteles fizetni annyiszor, ahány példányban megjelenteti - természetesen nem DJ Pistikének, hanem az Artisjusnak. Aki megígéri, hogy majd igazságosan szétosztja a zenészek között ezt a befolyt összeget.

Kíváncsi lettem hogy pontosan hogy is működik mindez, utánanéztem - az alábbi információ az artisjus.hu FAQ-jából származik:

Hogyan kaphatok jogdíjat az Artisjustól?

Az Artisjustól azok a zeneszerzők, szövegírók kapnak jogdíjat, akik műveiket itt jelentik be. Természetesen a jogdíjban részesülés további előfeltétele, hogy a műveket játsszák koncerteken, rádióban, televízióban, kerüljenek rá lemezre vagy az internetre - ezt a jogkezelői zsargonban összefoglalóan úgy hívjuk: a műnek legyen "forgalma", amely után jogdíjat fizetnek.

DJ Pistike tehát akkor kap jogdíjat, ha nyomják a zenét minél több helyen - azt máshonnan tudom, hogy a rádiós, tévés, stb. játszások arányában kapnak a szerzők jogdíjat, tehát az agyonsztárolt, rádióban naponta tízszer hallható műanyag, kommersz szar zenét játszó előadók és a tévében naponta szereplő ostoba bulvárbohócok (illetve ezek kiadói, menedzserei) szép summát szakítanak, DJ Pistike pedig jogdíj gyanánt kap egy nagy büdös lófaszt a seggébe miközben a PC-X magazin kiadójának a gatyája is rámegy az olvasói rovat után fizetendő jogdíjra. Mindezt az igazságos, közös jogdíjkezelés jegyében. Hát anyád.

Ezekután teljesen érthető lépés volt a PC-X részéről, hogy fájó szívvel, de megszüntette a rovatot, az Artisjus pedig örülhetett, hogy bár pénzhez nem jutott, de legalább sikeresen elbaszta néhány kreatív fiatal srác szórakozását. Talán igazuk is van, menjenek inkább inni és drogozni a gyerkőcök, mint hogy zenéket tákoljanak össze saját maguk és egymás szórakoztatására. Lehet, hogy nekem is ezt kellett volna tennem? Ahelyett, hogy kreatívkodok otthon, simán el kellett volna mennem bebaszni hétvégénként, és nem elkezdeni érdeklődni a zeneírás (majd később ezen felbuzdulva számtalan más alkotói tevékenység, mint a videó, vagy mostanában a háromdimenziós motion design) iránt. Ha az Artisjus néhány évvel korábban cselekszik, lehet hogy ma nincs kampánydal-paródia, Best of Gyurcsány és egyáltalán: Greyhound néven tevékenykedő alak a neten. Szegény Feri ha ezt tudta volna és idejében közbeszól... :)

De az Artisjus nem éri be ennyivel: íme még egy érdekesség az előbbi FAQ-ból:

Csak a saját számaimat játszom a koncerten. Kell fizetnem jogdíjat?

A koncerten soha nem a fellépő zenészek fizetnek jogdíjat, hanem az adott üzlet (étterem, pub, stb.) üzemeltetője, vagy a koncert szervezője. Ez a személy (leggyakrabban cég) minősül ugyanis a szerzői jog szempontjából "felhasználónak". Ha tehát a fellépő zenekar a saját számait játssza, a felhasználó attól még természetesen köteles jogdíjat fizetni.

Ééé'tted?! Természetesen. Teljesen magától értetődő dolog, hogy fizetned kell, bármit is csinálsz. Nem érdekes, hogy egy barátod kocsmájában kedvtelésből állsz ki a színpadra, neki fizetnie kell jogdíjat akkor is, ha te egy buznyákot nem kérsz a fellépésért (mondjuk egy láda sörrel megajándékoz a végén) hogy aztán Pákó és Győzike kaphasson belőle egy keveset. Mert Beja asszony audi terepjárója már legalább egy éves, és nem ártana lecserélni. Kíváncsi vagyok, mikor kerül be a szerzői jogi törvénybe, hogy egy lagziban a vendégek által folytatott jókedvű dalolászás után a menyasszony fizessen jogdíjat - akár természetben is az Artisjus vezetőinek, következő lépésként pedig szedhetnének pénzt a zuhany alatti éneklés után is. Aki meg nem fizet, azt csukjuk le 30 évre, mert milliárdos károkat okoz az adófizetőknek. Így öli meg szépen lassan az Artisjus a zenét arra hivatkozva, hogy valakik meg akarják ölni a zenét és ő védi. Még néhány ilyen húzás és elérik, hogy csak az általuk szponzorált előadók legyenek jelen a piacon, akik megélnek a jogdíjakból amelyet a kenyértől a porszívóig minden termék megvásárlásával fizetünk. Mert előbb-utóbb rájönnek majd az Artisjus fejesei, hogy a torrentezők általában táplálkoznak és takarítanak is... És aki el mer énekelni egy dalt az ő tudtuk, beleegyezésük és jogdíj-támogatásuk nélkül, azt agyonverik.

Na és akkor most jön az, hogy mit találtak már megint ki ezek a jómadarak? Hogy az üres CD-DVD, merevlemezek illetve memóriakártyák után most már a pendrive-okat is megadóztatják. Merthogy azok is alkalmasak illegális tartalmak tárolására, és a szegény Győzike meg a hatodik Megasztár döntőben második kieső versenyzőjének második új cédéje azért nem fogy, mert a köcsög torrentezők letöltik és pendrájvra másolják a számait. A logika már alapjaiban sántít egy kicsit, hiszen ha letöltök egy zenét, azt vagy a PDA-mra másolom (amiben egy már Artisjus-adóval megsarcolt SD memóriakártya van) vagy ha a kocsiban akarom hallgatni akkor kiírom egy szintén matrica-adóval sújtott CD-re... Esetleg ha még itthon lenne egy merevlemezes médialejátszóm akkor arra tenném. Ellenben a pendrive az pont az az eszköz, amire még rá sem lehet fogni azt amit az üres DVD-re és mobiltelefonra, mégpedig hogy hiába hogy cégeknél archiválásra használják, illetve fotósok a fényképezőgépükbe a saját fotóik tárolására, de ezek mégiscsak alkalmasak valamilyen módon egy másik eszköz által illegális anyagok lejátszására... Viszont könyörgöm, pendrive-ról ki a tököm hallgat zenét?

És ezt az orbitális baromságot még megfejeli az összeg nagysága: egy 8-16 GB közötti kapacitású USB flashmemória után 1200, efelett 2400 Forintot kell fizetni. Körülnéztem egy kicsit, hogy vajon százalékos arányban mit is jelent mindez: az Aqua.hu-n 16 gigás pendrive-ok nettó 7-8000 Ft között kaphatóak, de a depo.hu-n láttam nettó 6200-ért 16 gigás Kingstont is. 8 gigások pont a feléért kaphatóak, valószínűleg ezek most a legjobb ár/kapacitás arányt képviselő darabok, gondolom ezek is fogynak a legjobban. Az egyszerű számolás kedvéért legyen a 8 gigás pendrive 3600 Ft, a 16 gigás pedig 7200: ebben az esetben az adó mértéke a 16 gigás pendrive ára 33, a 8 gigásé viszont 66 százalékkal emelkedik így. Komolyan mondom, ilyen mértékű adóemelésre még Gyurcsány sem vállalkozna, pedig ő azért - mint tudjuk - képes sokmindenre.

Mit fog ezzel elérni a szArtisjus? Hogy a CD-k és DVD-k után az emberek már a pendrive-okat is szlovák szürkeimportból fogják beszerezni. Mert ha egy nagyvállalat 1000 dolgozójának beszerez 1000 darab 8 gigás pendrive-ot céges használatra, nem hinném - főleg ebben a válságos időszakban - hogy nagy kedve lenne a 3,6 milliós tétel mellett még 2,4 millió Forinttal szponzorálni a feketepákók és egynyári gigasztárocskák jogait védő szervezetet... Így viszont ennek a 3,6 millió forintnak a mondjuk 5 százalékos haszonkulcsa - 180.000 Ft - nem egy magyar kereskedő bevételét gyarapítja, hanem szépen kiáramlik az országból. Hát gratulálok!