Túl vagyunk egy újabb évtizeden, amely - anélkül, hogy észrevettük volna - gyökeresen megváltoztatta a hétköznapjainkat, legalábbis, ami a különféle technikai eszközeinket illeti. Manapság minden digitális, színes, érinthető-tapogatható, sokkal nagyobb vagy épp sokkal kisebb, gyorsabb, szebb, élvezetesebb, frissebb, lágyabb, jobb mint az évtized elején.
Itt most saját szubjektív beszámoló következik, de nagyon kíváncsi vagyok a te véleményedre is: kérlek, ha van 10 perced, töltsd ki a bejegyzés alján található kérdőívet!
Sosem fogom elfelejteni, mekkora csoda volt, amikor először lett otthon is internet-hozzáférésem. Hihetetlen volt, hogy akár a világ túlsó feléről, másodpercenként 30-40 kilobites sebességgel (az elméleti maximum 56 volt, de azt sosem sikerült elérni, bár akkor ez volt a legkisebb gondunk) száguldanak felém mindenféle 256 színű tartalmak, és hogy a nógrád megyei kis falucskában, a szobámban ülve, a saját 14 collos CRT monitoromon olvasgathatom akár a The New York Times-t. Pedig mindez ebben az évtizedben volt, 2000 tavaszán, amikor a Matáv végre mindenki számára megfizethető internet-előfizetést kínált: havi 8500 Ft-ért annyit neteztél este 6 és reggel 7 között, amennyit csak akartál. Végre nem a suliból kellett 3 darab floppy lemezre darabolva, egyesével hazaszállítani a frissen megszerzett MP3-akat, izgulva, hogy a buszon ülve esetleg megadja magát az egyik lemez és használhatatlanná válik a fájl. Ebben az évtizedben már az sem volt elképzelhetetlen, hogy akár egy teljes zenei albumhoz hozzájussak az Internet (szigorúan nagybetűvel!) jóvoltából, ha éjjelre bekapcsolva hagyom a gépet - feltéve persze, hogy nem szakadt meg az éjszaka közepén a Napster-kapcsolat azzal a felhasználóval, akitől épp töltök, mert akkor másnap este 6-kor kezdhettem az elejéről, mivel folytatni a megszakadt letöltést az első Napster-verziókban még nem lehetett.
Ugyan hallottunk róla, hogy valahol a távoli Amerikában már többszáz kilobites sebességű műholdas, ADSL és más technológiájú internet-hozzáférésekkel kísérletezgetnek, sőt, Japánban már valami 3G nevű vezetéknélküli rendszert építenek, amely a betárcsázós modemes internet sebességének többszörösét tudja - amit nehezen hittünk el, csak mosolyogtunk rajta hogy olyan úgysem létezik, és különben is, elég nagy csoda a betárcsázós net is, boldogan szörföltünk a világhálón, illetve száguldoztunk az információs szupersztrádán (sic!) a Windows 98-hoz adott 4-es Internet Explorerrel (az XP-től nagyon sokáig ódzkodtunk brutális hardverigénye miatt: Pentium 233 MHz vagy gyorsabb processzor - 300 MHz javasolt -, legalább 64 MB memória - 128 MB javasolt -, legalább 1,5 GB rendelkezésre álló merevlemez-terület... forrás - ezekben az időkben 300-366 körüli Celeronok uralták a piacot, jellemzően 32-64 mega memóriával - 128 csak az igazán gazdagoknak volt akkoriban - és 2-4 gigás merevlemezekkel)
Ha épp nem a gép előtt ültünk, akkor filmeket néztünk VHS kazettáról a CRT tévén, ha meg kimozdultunk otthonról, filmes fényképezőgéppel örökítettük meg a családi kirándulás vagy a balatoni nyaralás nagy pillanatait. Az évtized elején többnyire vezetékes telefonon tartottuk a kapcsolatot szeretteinkkel, hiszen az akkori - jellemzően monokróm kijelzős - mobiltelefonok és a szolgáltatók percdíjai megfizethetetlenek voltak. A villamoson kazettás sétálómagnó szolgáltatta a háttérzenét, ha meg autóba ültünk, többnyire papír alapú térkép segítségével találtuk meg úticélunkat. Mindez ugyanebben az évtizedben, amely most, néhány nap múlva véget ér... Egészen hihetetlen belegondolni, hogy mennyi minden változott a világban ezalatt a 10 év alatt, szinte minden eszközünk lecserélődött digitálisra - anélkül, hogy feltűnt volna. Ma, ha egy barátom az MP3 lejátszós mobiltelefonjából kivett memóriakártyát belehelyezi az USB-s olvasóba, azt rádugja az LCD tévére (megállítva a HD minőségű film wifi kapcsolaton keresztül történő lejátszását) hogy a rákapcsolt házimozi-hangrendszeren hallgassa azokat a számokat amiket útközben szokott a telefonon, én pedig mindezt lefotózom az egyik ismert webáruházban vásárolt digitális tükörreflexes fényképezőgépemmel, hogy aztán DVD-re írjam, vagy szélessávú mobilinternet-hozzáférésem segítségével feltöltsem a Flickerre a képeket és Facebookon átküldjem a linket, senki nem lepődik meg. A most véget érő évtized elején viszont ez az egész műveletsor elképzelhetetlen lett volna, hiszen egyáltalán nem léteztek (vagy megfizethetetlenek voltak) ezek a ma teljesen hétköznapinak számító eszközök. Tegye fel a kezét az, akinek a felsorolt eszközök legalább a felével nem rendelkezik...
És kíváncsi lennék arra is, hogy kinek van, illetve ki használ még VHS videót, kazettás magnót, CRT monitort, analóg fényképezőgépet, nem színes kijelzős mobiltelefont... Készítettem egy felmérést, remélem minél többen kitöltitek, a következő évtized (a félreértések elkerülése végett: nálam ez 2010 január, tudom, lehet vitázni hogy nem is most van hanem csak jövőre, de most vegyük a 2000-2009 közötti "nullanullás évek" intervallumát) első napjaiban közzéteszem az eredményt.
Amennyiben tetszik a felmérés és megosztanád másokkal hogy minél többen kitöltsék, ezt a linket használd:
http://greyhound.blog.hu/2009/12/29/az_evtized_felmerese
Ha saját blogodon szeretnéd úgy beilleszteni, mint ahogy itt látható, akkor pedig ezt az embed kódot másold be oda, ahová szeretnéd. A szélesség és a magasság szabadon változtatható, ha neked úgy jobb:
<iframe src="http://spreadsheets.google.com/embeddedform?key=tYDWzUFop9OwFFv6EZ_BwQw" width="760" height="4433" frameborder="0" marginheight="0" marginwidth="0">Loading...</iframe>
